Baross Károly, aki 45 éven át/1851-1896/ volt evangélikus lelkésze a falunak, így ír Gádoros elhelyezéséről monográfiájában : 1826-ban, amikor még Bánfalva a község neve, még egyszerűbben Bánom: "Határos Orosháza községgel, Szarvas várossal, Szentessel, gróf Károlyi Alajos, György, István Nagyújvárosi Kis- és Nagy-Királysági és Szénási uradalmaival és Puszta-Szenttornyával." (Mindez a mai helyzet szerint, nagyjából: délen Orosháza, északon Szarvas, keleten Szentes, nyugaton Nagyszénás által körülvett település). Akkori lakossága - vallási felosztásban - evangélikusokra - akik Orosházához tartoz-tak, reformátusokra és római katolikusokra oszlott. " Az ágostai evangélikus hitvallásúak úgy kezdetben, mint későbbi időben egész jelenkorig (**1896 évi feljegyzés!**) mindenkor, a lakosság nagyobb részét képezték és képezik"

1829-ben az egyházi tanítás megkezdődött.

1832-ben alakították ki a temetőt.

1838-ban egy kis imaház épült. "A bánfalvi evang. fiók egyházat eleitől fogva az orosházi lelkészek gondozták, s az úri vacsorát osztani kijártak." 1844-ben az imaházat kibővítik, lelkészi lakást építenek, mert - kérésükre a békés megyei esperesség Közgyűlése határozatban mondja ki, hogy a bánfalvi fiók egyház **önálló Anyaegyházközséggé válik és lelkészt hívhat magának.** Első lelkészük - 1844 november 12-től - Molitorisz Lajos, aki egyben a tanító munkáját is végzi. Ettől az időponttól vezetik az Egyházközség Anyakönyveit is.

1. április 7-től Henczely Károly lévita végzi a szolgálatokat.
2. június 25-től **Baross Károly** vezeti a gyülekezetet, szinte újraalapítja, miután "a szerény javakkal, eszközökkel rendelkező rendelkező egyház tulajdonát számba vette, felleltározta." Baross Károly életével, munkásságával egybeesik a gyülekezet "aranykorával". Az ő szolgálati ideje alatt épült a megújult egyházi iskola, amelyben **1875-től ismétlő iskola** veszi kezdetét. 99 vegyes vallású gyermek, ifjú vesz részt a tanításban. (Az akkori törvények szerint a 6 elemi után két u.n. ismétlő iskolát kellett elvégezni. Ebben az időben épül meg az új templom(1888), öntetnek harangok, bővül a lelkészlak, a leégett tanítói lakás helyett új épül. Ugyanakkor Oskó Lajos Párizsban élő orosházi származású festőművész készítette el a Krisztus mennybemenetelét ábrázoló olajképet. 1896 április 18-án Baross Károly - szívszélhűdés következtében - meghal. A kiemelkedő Okály Adolf szolgált a gyülekezetben 1905-ig, aki innen Orosházára, majd a pozsonyi teológiai akadémiára került tanárként. Időközben a település **1901-ben újra fel veszi a honfoglalás kori nevét: Gádoros.** Nevét Karácsonyi János püspök-történész javaslatára ősi Árpád-kori templomának bejáratáról kapta ("Gádor" atriumot, tornácot, előcsarnokot jelent.

1905-től Russ Zoltánt hívták meg parókusnak, negyed századig igen nehéz időkben szolgált, az egyházi irodalom szorgos művelője volt. A kis földterülettel rendelkező, szűk határú község szegény evangélikusai arra töre-kedtek, hogy közismert egyházi felügyelőket válasszanak. 1893-tól dr.Bikádi Antal orosházi ügyvéd, a későbbi országgyűlési képviselő, majd 1920-tól Csizmadia András földbirtokos, szintén tekintélyes parlamenti képviselő igyekezett széles körű ismeretségét latba vetni a gádorosi egyházközségért. "Az 1930-as népszámlálásadatai szerint a település 4525 lakosából 2688 a római katolikus, 1356 az evangélikus és 418 a református."

1931-től az egyházi énekeket is író Pusztay József a parókus egészen az 1944-es szovjet megszállásig, amikor rejtélyes módon eltűnt. 1937-ben - a templom előtt álló Trianoni Emlékmű előtt - szentelték fel a templom új harangjait, melyeket a régi, hadicélokra beolvasztottak, helyére vontak fel a toronyba. (Az Emlékművet 1945 után lerombolták.)

A lelkész nélkül maradt egyházközség 1946-ban Aranyi Józsefet hívta meg lelkésznek, aki 1952-ben orosházi lelkész és az újonnan alakult Nyugat-Békés i egyházmegye esperese lett.

1952-1959-ig Egyed Róbert végzi az egyházközségben a lelkészi munkát, majd

1960-tól Huszák József a nyolcadik beiktatott lelkészünk. Ő volt eddig az utolsó, Gádoroson lakó, evangélikus lelkész - 1979-es nyugdíjazásáig.

Ettől az időponttól lett a Nagyszénási Egyházközség Társegyháza. Első gondozója, mint társegyházé, Némethné Tóth Ildikó volt, majd a mindenkori nagyszénási lelkészek gondozásába került. (Lásd a Nagyszénási Evangélikus Egyházközség történetét!)

A nagy múltú evangélikus egyházközség fokozatosan leépült. A kommunizmus kimondhatatlan kárt okozott a gyülekezet életében, templomában (lelkészlakja, kertje, épületei tönkrementek és így semmi áron eladottak).

A templom épületét a közelmúltban kívülről renoválták, a tetőt megjavították, az ablakokat kicserélték, a a rossz tető okozta károk elszomorítóak. Jelenleg a templom karzata alatti rész téglafallal el van választva. Ez a "helység" szolgál istentiszteleti alkalmatosságnak. A régi sekrestyében tartjuk télen az istentiszteleteket ahova 12 szék fér be(sajnos ezek sincsenek mindig elfoglalva). A templom belső terét ha nézi az ember, az az érzése, hogy bombázás után van: a mennyezet életveszélyesen omlik, az orgona teljesen szét van verve. Napjainkban a gádorosiak közül csupán 12 -15-en vállalják az egyház anyagi támogatását. Ezeknek túlnyomó többsége idős ...

A gyülekezet jövője:...?

Nagyszénás, 2002 januárjában

Erdélyi Zoltán lelkész