Elfelejtett jelszó?
Ima
Jézus így tanít: Amikor imádkoztok, ezt mondjátok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek, és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.
Imádkozzatok mindenkor a Lélek által és legyetek éberek. Ef 6,18
Nem tudok imádkozni!... Ezzel a nem átgondolt kijelentéssel "védekeznek" sokan, akik az imádságot templomfalak vagy az otthoni négyfal-közé kényszerített kegyes tevékenységnek tartják. Úgy hiszik, vannak élethelyzetek, időszakok, pillanatok, amikor nem tud az ember, de tulajdonképpen nem is lehet imádkozni. Ezzel ellentétben az igazság az, hogy mindenkor lehet imádkozni..
... lehet imádkozni: szülés közben az élet csodájának részeseként, szerelmes suttogásban, az ölelés elrejtettségében vagy éppen a csatatéren ordítva, s egymást gyilkolva... Lehetünk útközben, a világ zajának kínzó szorításában vagy félreállva éppen élvezzük a léleksimogató csöndet -, fohászkodni mindig tudunk. Lehet a halál árnyékában emlékezve, a már nem törleszthető "adósságainkat" számolván, kegyelettel, szeretettel beszélgetni a Valakivel. Az imádkozásban éppen az a jó, hogy mindig megtehetjük - ha akarjuk -, s nincs semmi és senki, ami /aki korlátoz(hat)na minket. Meglehet, hogy már nem halljuk ennek a világnak a megszokott zúgását, mert már csak Isten odaátra hívogató csöndje vesz körül minket, s nem gondolunk a visszaútra sem - imádkozni, (még) akkor is lehet...
Nemcsak a szavak nélküli őszinte sóhajok, de az alkotó munka is lehet imádság. Minden, ami őszintén kifejezi, hogy Istenhez tartozunk, hogy szükségünk van Őreá, az imádság. Imádság a vágyakozásunk, hogy nemcsak tudni, de érezni is akarjuk Teremtőnket a lelkünk mélyén, s valóságosan is tapasztalni szeretnénk, hogy "Ő történik bennünk, s közöttünk".
Imádkozó "kedvünknek" egyetlen egy 'ellensége' van - mi magunk. Az imádság ugyanis - akárcsak a hit - az önkéntességen alapul. Ebbéli szabadságunkba még az Isten se szólhat bele! Ha mi úgy tartjuk jónak, hogy ne imádkozzunk - akkor nem imádkozunk... De nemcsak az imádsággal, életünk cselekedeteivel is így vagyunk: legvégül azonban mindig mi döntjük el, tegyük vagy ne tegyük, mondjuk vagy ne mondjuk... De nemcsak az önkéntességen, következetsségünkön is alapul imádkozó életünk. Erre hívja fel a figyelmet az apostol, amikor azt írja: "legyetek éberek!" Az éberség ebben az esetben azt is jelenti, hogy céltudatosan, célirányosan éljük életünket.
