27/20113
„ ... újra megelevenítesz, még a föld mélyéből is újra fölhozol engem.” (Zsolt. 71,20)

Bár mennyire is igyekeznék egy kronológiai sorrendet betartani, nem tudom megtenni.
A templomjavításunk folyamata a gyülekezet életében nagyon fontos helyet foglal el.
Emlékeztetésként említem meg, hogy a templomunk épülete kezdett „szét-menni”. A jobb megértés miatt írom le, hogy valamikor, több évtizeddel ezelőtt (?), gondatlan emberek kivágták a templom falait belül összekötő vonó vasat. Ezzel a templom statikáját megbontották. Csak az utóbbi időben tűnt fel, hogy mozognak a templom falak, és ezáltal a tetőzet is veszélybe került.
A javítási munkálatok kiadásainak fedezetére adomány-gyűjtést indítottunk a gyülekezetben. Az Egyházmegye, az Egyházkerület és az országos GAS támogatását kértük és kaptuk meg. Ezen kívül a Martin-Luther-Bund diaszpóra segély szervezettől is kaptunk támogatást.   Ezen felül a gyülekezeti saját erőből 2.000.000,- Ft. gyűlt össze.
Miután Benedikty Gyula statikus építészmérnök (az Országos Egyház Építési és Ingatlanügyi Bizottság tagja) megadta a szakvéleményt, augusztus 8-án kezdte meg az „Oros-ház” építkezési vállalkozó a munkákat. A gyülekezet részéről a megfogadott szak-felügyelő Hegedűs Imre ny. építészmérnök (Orosháza).
Az előre nem látott nehézségeket legyőzve, sikerült a templom falát 5 (öt) vonóvassal összehúzni és kötni.
Amikor a mennyezetet akartuk volna lefesteni (bent voltak az állványok, megvolt az anyag), ajánlatot kaptunk az Országos Egyháztól (telefonon), a Turisztikai Pályázat benyújtására. Ez nem egy egyszerű ajánlat volt. Eleget kellett tennünk a felszólításnak, de ez azt jelentette, hogy a munkálatokkal le kellett állnunk! A Pályázat eredményéről semmi hivatalos értesítést - eddig, nem kaptunk. Mivel kevés valószínűségét látom annak, hogy megnyerjük a ránk erőltetett Pályázatot (vállalom a felelősséget a kijelentésért!), - az elnökséggel egyetértésben – szeretnénk folytatni a munkát – szerényebb körülmények között.
Az elmúlt év folyamán is minden hónap utolsó vasárnapján presbiteri gyűlést tartottunk (12 alkalommal), ahol megbeszéltük az aktuális kérdéseket, mennyire nincs utánpótlás a gyülekezetben. Bár a legtöbb presbiternek is gyermekei, unokái vannak, de – sajnos – a családon belül sem lehet meggyőzni a fiatalokat (és nem csak őket!), hogy foglalkozzanak a lelki dolgokkal is.
Mielőtt a gyülekezet lelki életére fordítanám a szót, örömmel említem meg, hogy Húsvét ünnepén vendégünk volt Dr. Rainhard Stahl  a Martin-Luther-Bund Erlangeni központjában széke-lő főtitkára. Szolgált Nagyszénáson, Gádoroson és Eperjesen.  Elbeszélgetett a Presbitériummal. A fő téma a templom javítása volt.
Bár alkalmainkat megtartjuk és hívogatjuk a gyerekeket és az időseket egyaránt, ritkán válaszolnak a hívásunkra.
-    Istentiszteletek száma
o    Nagyszénáson: 70, látogatók átlaga: 31
o    Gádoroson: 27, látogatók átlaga: 22
o    Eperjesen: 14, látogatók átlaga: 14

-    Bibliaórák - gyülekezeti: 50, átlag látogatók: 4
-    Bibliaórák – ifi: 5, átlag látogatók: 2
-    Bibliaórák – Szociális Otthon: 40, átlag látogatók: 21
-    Bibliaórák – háznál: 2, átlag látogatók: 4
-    Ifi – beszélgetések: 7, átlag látogatók: 5

Megpróbáltam a szervezett Bibliaóra – sorozat tartását (az „Együtműködés” alapján, de nem jártam sikerrel.

Anyakönyvi adatok:
Nagyszénás:    
keresztelés:     7 (0-6év)
    konfirmáció:     0
    esküvő:    0
    temetés:    27
Gádoros:    
keresztelés:    3 -   2 (0-6év), 1 (6-18)       
konfirmáció:    0
esküvő:    0
temetés:    3
Eperjes:
keresztelés:    0       
konfirmáció:    0
esküvő:    0
temetés:    1

   
megj: Összesen 10 egyháztagot temettünk
Látogatás és lelkigondozói beszélgetés:
Összesen legalább 138 alkalommal látogattam vagy vettem részt lelkigondozói beszélgetésekben.
Ebből:
Nagyszénás:    114
Gádoros:          21              
Eperjes:            3


Kiemelt alkalmak voltak:
Nagyszénáson:
Húsvétkor meglátogatott Dr. Rainhard Stahl  a Martin-Luther-Bund Erlangeni központjában székelő főtitkára. Szolgált Nagyszénáson, Gádoroson és Eperjesen.  Elbeszélgetett a Presbitériummal. A fő téma a templom javítása volt.
•   
Gádoroson:
-    augusztus 5-éna presbiterek látogatása és részvétele az istentiszteleten

Személyemet érintő kérdések:
-    az Egyházmegye életében jelen voltam, részt vettem a lelkészi kar és az egyházmegye alakalmain
-    rendszeresen részt veszek a Martin-Luther-Bund konferenciáin – 2012-ben a kiemelt hely Liebfrauenberg (Franciaország)
-    Nagyszénás Nagyközség, valamint Gádoros nagyközség rendezvényein vettem részt
-    lelkészi munkatársa vagyok a Középhalmi Alkohol- és Szenvedélybeteg mentő Missziónak.

J Ö V Ő – K É P
Eddig – Isten kegyelméből – elértünk. Eddig is ott volt gondolataink között, szívünkben a kérdés, a félelem: mit hoz a jövő év?
Már 2001-ben szanálásra szánták volna az emberi gondolatok ezt az Egyházközséget – mint Hivatalt; már akkor is úgy nézett ki, hogy életképtelen. De az Úristen másképp gondolta: fel-ébresztett, imádkoztunk, cselekedtünk, mások is segítettek, lábra álltunk, folytattuk őseink útját. Most úgy néz ki, hogy fogyunk. A gyermekeket a szülők nem engedik hittanra. Ez nem mehet to-vább így!
Hogyan tovább?
Sajnos, mindig az élet financiális, anyagi oldalát helyezzük előtérbe. Tény az, hogy anyagi háttér nélkül nem működhet az Egyházközség is. Ahhoz, hogy a Nagyszénás Evangélikus - Gádorosi Egyházközség önállóan működő képes hivatali intézmény legyen, biztosítani kell ezt az anyagi hát-teret; ráadásul mindezt a mai, szűkös körülmények között.
Anyagi válságról hallunk mindenhol, az élet minden terén. Nem csak a szerény véleményem, hanem sokkal okosabb emberek szerint is a világban nem az anyagi válság jelenti a veszélyt, hanem a lelki válság.  Az a válság, ami nem a vásárló értékben, a banki összegekben, a fizetőképességben nyilvánul meg, hanem abban a szabados (nem liberális, hanem libertinista) felfogásban, amely az emberekben eluralkodott:
-    Kellemetlen, ha a gyermekemnek nem tudom megvenni a legújabb játékot, ruhát, cipőt, de azoknak hiánya még nem jelent életveszélyt. De ha a gyermekemet nem kereszteltetem meg (azért, mert nem tudok egy nagy keresztelő-mulatságot rendezni, azzal a gyermekem üdvösségét veszélyeztetem. („Aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik.”Mt 16,16)
-    Aki az otthonról – enyhén szólva - nem egyházias neveltetést kapott, és nem gondol arra, hogy legalább gyermeke hitoktatásban részesüljön, az nagy tévedésben él. Gyermekünknek szeretnénk minden jót és szépet biztosítani, de az örökélet elnyerésének a lehetőségről nem gondoskodunk. (Jézus azt mondta nekik: "Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha. Jn 6,35)
-    Azt mondjuk, hogy féltjük gyermekeinket, és amikor a hittanról van szó, akkor rábízzuk már az óvódás kortól a gyermekre a döntést, akar-e hittanórára járni.
-    Érezzük, hogy lelkünk válságban van, de restellünk a lelkésztől, vagy más – Krisztusban hí-vőtől – tanácsot kérni.
-    Nem az anyagi szegénység az, ami korlátozza az Egyház támogatását, hanem a kérdéshez való hozzáállásunk. Mi lenne, ha Isten is így viselkedne irántunk? De hála neki, ő kegyel-mes, türelmes. Ő azokat is megkeresi, akik – készakarva fordulnak el tőle.
-    Közösen, együtt munkálkodva, imádkozva, tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy a Nagyszénás-Gádorosi Egyházközség megmaradjon önálló Intézménynek. 
Egyetlen bizalmunk marad a minket is szerető Szentháromság Isten, amint azt Egyházközsé-günk vezérigéje mondja: „ ... újra megelevenítesz, még a föld mélyéből is újra fölhozol en-gem.” (Zsolt. 71,20)


Nagyszénás, 2013.04.23.