Az első a résztvevők (betegek) megszólítása Isten ígéjével.

Személyes beszélgetések jelentősége: a probléma keresése együtt. A megoldásához, gyógyuláshoz segítés céljából.

Szükséges gyógyszerekből való felkészültség (a résztvevő és a család segítségével).

A résztvevő előzetes  felkészítése (ha lehetséges :orvos, lelkész vagy a család ) az alkalomra.  Állandó  orvosi jelenlét:  segítésre készen és szakelőadásra . Minden hétnek, alkalomnak lelkész  a felelős vezetője - így van ez Dömösön és Verőcén is.  Másik fontos szempont, hogy  nem csak alkoholbeteg mentő szolgálat folyik Szarvason, mert rendszeresen részt vesznek depressziósok,  és gyakori a drogfogyasztó is. Ezek fogadása felkészültség kérdése is. Nem válogathatunk. Ez 13 éves szarvasi gyakorlat. A jézusi szeretet minden beteg befogadására kötelez.   Jézus sem válogatott, és nem küldött el senkit. A Szenvedélybeteg  mentés név felel meg itt a tág ölelésű  mentő missziónak. Az már csak kérdés, hogy az egyházban mindeddig  miért volt kevés oda figyelés erre a misszióra? Vagy miért akarják leszűkíteni az alkoholbeteg-mentésre?

Meglepő volt számomra, hogy református vonalon hívták fel a figyelmemet dr Szalay Károly és evangélikus lelkészek fáradhatatlan mentőmissziós munkájára – 30 évvel dr. Szalay Károly halála után. A református egyházban Siklós József lelkész vitte tovább ezt a munkát.  Szalay Károly halála óta az   evangélikus egyházban szóba sem került a neve, sem a  munkája.  Kétség kívül nehéz ez a szolgálat.Azok közül, akik az utóbbi 10 év alatt ( kb. tizen ) ebben a misszióban szolgáltak, ma egy sem  vesz  részt aktívan. Kellemetlen érzés, hogy nincs bizalom így, ezzel a misszióval  kapcsolat- 

ban, de miért nem lehet ezt őszintén megmondani? Nem magam ajánlkoztam, hanem hívtak. Amíg  Szarvason  egyik TV stúdió beszélgetésben ismertette a misszió munkáját, a másik TV  helyszíni felvételt készített, a  Békésmegyei  Hirlap  háromszor írt a szarvasi missziós hétről riportot, addig az  Ev. Élet két rövid írásomat is mellőzte, pedig csak arról szerettem volna írni, amiről mindenki hallgatott eddig. Amíg  kérik, addig hűséggel szolgálok. Ha nem jól végzem a szolgálatot, mondja meg valaki, bizonyítsa be. Ígéhez kötődve, igei alapon, pszichológiai érveket is elfogadva örömmel tanulok (szeretném jobban végezni), de nem elvi felvetéseket kérek, abból már van elég. Jobb gyakorlati megoldást szívesen meghallgatok, át is veszek attól, aki gyakorlatban  azt megtapasztalta. 

Pszichológussal és pszichiáterrel szolgáljunk együtt, de Krisztusban. Dr.Pálhegyi Ferenctől is így tanultam, akit néhányszor hallgattam. Könyveiből néhányat ismerek. Pszichológiai  érveit az ígével igazolja. Személyiség típusokról, emberi magatartásformákról, reakciókról, emberek  megközelíté-  sének lehetőségeiről ír, ami személyes beszélgetésekhez, igehirdetéshez szükséges, mint  háttér-  ismeret. Ez a Krisztus-központúság  szolgálatunkban elengedhetetlen, ha elfogadjuk, hogy   ígén keresztül tanít a Szentlélek, akkor az  adott helyzetben megmutatja, hogyan szóljuk az igét és hogyan cselekedjünk.Jézus Krisztus a mi gyógyítónk és szabadítónk is. Csak így szolgálhatunk.

Jézus Krisztus a maga tetszése szerint hívott ebbe a misszióba. Felhasználja azt a gyakorlati  tapasz- talatot, amit fizikai munkában éltem át az emberekkel kapcsolatban. Amit megismert, megtanult, amiről meggyőződött valaki, átgondolva azt lehet  vállalni. Ezt a munkát soha nem akartam az egyházi vezetéstől függetlenül végezni, de kevés volt az érdeklődés.

Bizonyíték erre, hogy 2002.szeptembertől kilenc megbeszélés volt erről  a misszióról, és  néhányat  a segítő szeretet szándékával kezdeményeztem. A sokféle súlyos hatás alatt megnyomorodott emberi életek felé hogyan is szólhatnánk hitelesen  Jézusról, ha nem az ő szeretetével.

Kérdés: kivel tudok együtt szolgálni? Ki tud velem együtt szolgálni? Elfogadtam a szolgatársakat, akik hívtak, elfogadtak ők is.Nem én tanítottam őket, én tanultam tőlük, rajtuk keresztül. Sok alázat, együttérzés kell azok felé, akik között sszolgálunk. Ezt Jézus   szabja feltételül, és nem én. Ezt megérzik, erre nagyon figyelnünk kell, akik együtt szolgálunk. (Aki nem találkozik, és nem beszél velük, nehezen lehet elhinni, hogy együtt tud érezni azokkal.).Több kell, mint együttérzés, testvérnek kell elfogadni őket, ők megérzik. Ezért imádkozunk,  ők pedig azért, hogy ezévi terveik  megvalósuljanak, és  a misszióért, az egyetértésért, a bizalomért (ha ez nem lesz, akkor minden emberi erőlködés semmibe vész, és önmutogatássá  válik). Legyen minden az Úr akarata szerint.                                                                                                                                (Selmeczi Lajos)